Még a vacsora elöttünk van, de búcsút intünk a zsiráfoknak, a nagymamáknak, a cookieknak és a pusziknak. Gyönyörű volt ez a nap.
Visszafelé arra gondoltunk, hogy levágjuk az utat és az erdőfelőli kerülőn mentünk. Ismét eltévedtünk és sötétedni is kezdett. Éppen arra kirándult egy kedves család, akik megmutatták a helyes utat. Mindannyian nyers szelídgesztenyét majszoltak. Leo is azt mesélte, hogy ő is szívesebben eszi nyersen a gesztenyét, mint sütve. Most éppen tesztelem...és finom! Ráadásul még szürkületben beértünk a városközpontba.
Nagy a megilletődöttség.:)Ebben a bugyiszínű csodában lakott Hans Christian Andersen a Portugáliában töltött évei alatt.
Nem mellékesen Lord Byron is megfordult Sintrában és az "Elízium kapujának" nevezte a várost.
Útban az étterem-felé még barátkozás Sr. Kormossal.
De csuda, hogy itt vagyunk. A fák néhány hete kezdtek el sárgulni és a táj gyönyörű!
Íme a királyokat megillető toalett....a 19. századból...
Már a palota belső udvara látható. A körfolyosókból nyilnak a királyi rezidenciák. Mindenhol ez a gyönyörű csempe, ami szerintem hőszigetelőként is szolgál.
Itt sajnos nagy örömömben kitakarom, azt a pannorámát, amiért a kép készült.Mögöttem a Castelo dos Mouros van és tőlem balra látni lehet az óceánt.
Egy szimplább kapu előtt pózolunk.
Az egyik csempe, ami hatalmas felületet borítot be. Igazán várhoz illő, az egyik katona harciasan leszúrja ellenfelét.
Az érdekes főkapu. Hát nem csalogató?
A pár, akivel az út során találkoztunk. Itt már kicsit szelesebb volt az idő, a hapsi is felvette a pólóját.
Néhányt szót a palotáról...
A Paláció Nacional da Pena, a hegytetőről uralja a várost. A palota a Parque de Penán keresztül közelíthető meg, ami egy hatalmas botanikus kert (különösen szép volt így ősszel). Az épület nagyon keverék, hiszen arab minaretek, gótikus tornyocskák, reneszánsz kupolák és Mánuel-stílusú ablakok díszitik. A palota a 19. században épült és Európa hét legszebb kastélyai között tartják számon. A belső tér is lenyügöző, a berendezést abban az állapotban látható, ahogy a menekülő királyi család hagyta, a portugál forradalom idején .
Na ennyit a pihenésről...
Elégedett pihenés a külön árnyékadás céljára megmetszett dúslombú fa tövében.
Megérkeztünk!A park bejáratánál nyelvtörőkkel szórakoztatjuk kedves belgánkat. Nóra éppen tudományos kommentárt fűz a "mitsütszkisszűcs" mondókához.
A fák koránája közül meglátjuk a Castelo dos Mourost, ami a 11. században épült, kőböl. De az a másik, hegyen van, a pánik fokozódik és mi nem oda igyekszünk....:). Szerencsére találkoztunk egy hasonlóan a palotába igyekvő párral. Együtt mentünk tovább. Kiderült, hogy egy dokumentumfilmet forgatnak a helyről és valahonnan nagyon éjszakról jöhettek, mert a férfi felsőteste meztelen volt.
Az utikönyvben 3 km távolságra jelölték meg a palotát, ahova indiltunk. Kicsit kezdünk elbizonytalanodni, hiszen már egy órája sétálunk. (A táj gyönyörű!)
Ez a kacsalábon-forgó palota,személyesen. A birtokhoz egy csodasép kert tarozik halastavakkal.
A pipa kúthoz érkeztünk. A pipa itt is hasonló jelentéssel bír, mint otthon. A kút fala, Portugáliára jellemző csempével díszített. Ilyen van a lisszaboni albérletem falán is, mondhatni ez a választás egyik alapszempontja volt. (A srácok egy kicsit örjöngtek itt).
A házikó, ami kísértetisesen olyan, mint a Vándorló palotában. És mindebben az a legnagyszerűbb, hogy itt rengeteg ilyen ház van!
Idilli napkezdés. A sütis helyen vigyorgunk bájosan és jóllakottan (a quejiatol, ami egy sintrai spacialitás: sajttal és fahájjal töltött sütemény.)Útra fel!
1 megjegyzés:
Sintra se igazán felejthető hely lehet, tiszta nyugalom árad a képekből a szép palotákkal és csempékkel együtt. A nyalom az arcodat fotót nem kommentálnám. A panorámás fotó se rossz.
Megjegyzés küldése