Porto- avagy a favellák paradicsoma

A hallottak-napi hosszúhétvégén elmentünk Portoba. Már korábban is voltam ott, mikor Coimbrából átruccantunk egy napra és egy éjszakára, hogy behatóbban is megvizsgáljuk a portói bort (amiről mellékesen a kurzuszáró vizsgánk is szólt).
Tehát mérkeztünk és ismét megállapítottam, hogy Porto egy csoda! Bátran merem állítani, hogy üti Berlint, sőt még Barcelonát is. Nem is véletlen, hogy a lisszaboniak irígyek Portora. Még a metroban is rivalizálnak. Míg Lisszabonban "csupán" négy metrovonal van, addig Portoban öt, nagyon modern vonalon közlekedik a metro.



Marcival utaztunk oda (ELTE,jog) stoppal...Marci ötlete volt a dolog, nos én meg beleegyeztem (eddig a Művészetek Völgye óta, úgysem volt nagyobb stoppos kalandom). Az előző éjszakai brazil báros buli után, pénteken délután egykor találkoztunk a Rossion (hol máshol). Marci előre megnézte a "Holérdemesstoppolni" internetesportált. Megérkeztünk a helyszínre kartonlap és filctoll nélül. Így a benzinkútból kért vakítóüfehér A4es lapunkra golyóstollal tűntettük fel úticélunkat. És bevállt! Két órás váralkozás után Marci Coimbrára változtatta az ő papírosán az úticélunkat. És félóra múlva megállt egy autó! Három nagyon szimpatikus fiatalember,ablak lehúz, "cigaretta" felhő kiárad...Marci "Egyszer élünk" felkiáltással berángat az autóba! Az út felejthetetlek. Este érkezünk Aveirooba, ahol egy esti idegenvezetés után félórás vonatút után megérkezünk Portoba.



A szállás, nos....Marci coachsurfing útján talált egy nagyon jó helyet. 3 portugá és egy erasmusos szlovák srác lakásán osztoztunk (velük) és két német csajszival. Az első éjszaka elmentünk a közeli templomba és gyújtottunk egy mécsest, utána "otthon" maradtunk beszélgetni.





Másnap korán ébredtünk (közben megfagytam a fűtetlen szobában....és el kell mondanom ittlétem alatt Portoban láttam először sárguló fákat) és a főtéren reggeliztünk. Aztán egy kiadós városnézést tartottunk.





Ő Marci.



Egy nagyon csoda temploma érkeztünk. Napoleon, ugyan istállónak használta...de mi nagyon értékeltünk. Az alaksorban egy hatalmas terem van, ahol letekintve csak 400 éves emberi csontok láthatóak. Egy koponyát sikeresen lencsevégre is kaptam.



A macskakövön homokozójátékok. A gyerek sehol...Lehet éppen a folyóban fürdik.



Itt nagy divatja van annak, hogy hullámpalából végnak az ablaknak helyet.

Tipikus csempés, portugál házikók, amik nemkem úúúúgy tetszenek!









És a villamos...ez viszont Lisszabonban a jobb!



Nekem tetsző graffiti, ami magyar zászkó színeiben pompázik.(Akár menő választási plakát is lehetne.)





Az Igazság Háza előtti parkban sok ilyen helyes szobor van...én az egyiken...nem is tudom mit csinálok.



Hát nem hangulatos?!



Estére Judit és egy német barátnője is megérkezett. Így már elég családiasan ültük körbe az asztalt (természetesen megint "pasta"), még családiasabban aludtunk....különösen, mert a szlovák srác és az egyik német csaj annyira összamelegedtek, hogy hajanli nem tudtam aludni az ágynyekegésüktől. ( a kép elég hiányo, mivel például az egyik portugál srác finn barátnője sincs jelen...ők is elég hangosan "aludtak"!)



Bifana. A portugálok nagy eledele. Állítólag a környék legjobb bifanasában vagyunk...csak annyit mondok: az íze jobb. És mindezt reggelire...



és a csodálatos csempe...





Útban egy kilátó felé...



A néni épp szardíniát akar feldomni a fal tetején várakozó cirmosnak. Háttérben egy hatalmas sirály várakozik. Megvártuk az ügy kifejletét...a cicó nyert!







A kilátó, ami kiderült a híd teteje volt.



A korzó.





Esti programunk:borospincékbe látogattunk. Már a "meeting point"-on vagyunk, a híd lábánál, a túloldalon. Kedves jelenetek, a naplementében.



Dani kedvéért....



Éppen elcsíptük az utolsó "túristakört" az egyik legmenőbb borospincében. A kóstolásnál megismerkedtünk egy új-zélandi nővel, aki Párizsban újságíróként dolgozik. Este találkoztuk a lisszaboni erasmusos barátaimmal, pontosabban Matteoval (olasz) és az ő barátaival. Kisbusszal érkeztek és három nap alatt rengeteg helyen voltak. Ittunk velük pár pohár portóit, majd elmentünk a nagyon híres (egy neves holland építész által tervezett) Casa da Musicaba.



Egy nagyon klassz dj zenélt és hajnalig ott maradtunk. A fiúknak kicsit betett, hogy a közönség vele meleg volt...Marci egy darabig várt bennünket a negyedik emeleti függőágyas teremben (aminek a fala üveg és belátni onnan az egész várost), a végére mégis hárman maradtunk, csajok.
Mondanom sem kell, éjszaka megint a szabályos ágynyikorgás hangja ringatot álomba. Édes erasmus élet...!



A hazautunk nagyon bizonytalan volt, mivel szó volt arról, hogy a csütörtöki stoppos srácok visznek bennünket Lisszabonba....én tudtam, hogy vasárnap este Lisszabonba kell érnem (mivel az az egytemi csoportmunkánknak az első napja).



10kor találkoztam Matteoékkal és néhány templom meglátogatása után ismét a borospincék irányába vettük utunkat. Amíg körbevezették őket én addig kint sétálgattam egy kicsit. Nagyon szép és nyugodt volt az idő.





Portugáliában rengeteg a macska, ez kivételesen egy festett példány.







Már október közepn elkezdték díszíteni az utcákat és árulni a karácsonyi kacatokat. Kezdem azt hinni, minnél inkább délen van, annál erősebb a "karácsony marketingje".



Ilyen hajókon szállították a Douro völgyéből a portoi bort. Portoból pedig nyugatra és északra. A Gaia partján (ahol a borospincék is állnak), sorban állnak az ilyen hajók.





Mire visszaértem a pincébe, éppen a kóstolást kezdték meg a többiek.
Ennek a pincének a sajátossága, hogy csokoládét kínál a bor mellé. Nem is túlságosan drága és nagy ínyencség!





Déli kávézás az utánozhatatlan cukrászdák egyikébén.



A járgány, amivel utaztunk. Irány Aveirro (amit a stoppolásunkkor már volt szerencsénk látni, de éjszaka)!



Aveirroról azt tartják, hogy ez a portugál Velence. Valóban vannak kanálisok és hangulatos hajók...bár én gondolom, hogy ez egy jó túrista-fogás.









Aveiroo-i útunk egyik célja az volt, hogy kipróbáljuk a hírs Ovos molhost, amit csak ebben a városban gyártanak.



Ilyen kis ostyaformákba töltik a cukrozott tijássárgáját. A többieknek ez nagy különkegesség volt, nekem mama kiskoromba már készített ilyet. Elég illúzióromboló voltam...







Matteo éppen azt magyarázza, hogy mennyi kalóriát tartalmazott a nyalánkság...ő is elég illúzióromboló volt...



Aveiroovol, Leirába mentünk. Sajnos abból a városból már nem sokat láttunk, mert besötétedett.
Porto...hmmmmmmmm!